Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hadserege élén fehér lovon bevonuló Horthy a Gellért szállóban rendezte be főhadiszállását.

Horthy Miklós 4.

A Tanácsköztársaság idején Szegeden ellen-kormány alakult, amelynek hadügyminisztere Horthy Miklós lett, aki egyben a tisztekből, csendőrökből és önkéntesekből szervezett, ún. nemzeti hadsereg fővezére volt. A baloldali diktatúra bukását követően, majd miután - a Párizsban ülésező békekonferencia felszólítására - a megszálló román csapatok is kiürítették a fővárost, 1919. november 16-án Horthy Miklós - hadserege élén - ünnepélyesen bevonult Budapestre. A bevonulás után megjelent az általános választójogról szóló kormányrendelet. November 24-én Huszár Károly vezetésével megalakult az új keresztény nemzeti kormány, amelyet a párizsi békekonferencia is ideiglenesen elfogadott, amíg az `egész magyar nép` akaratát kifejező kormány nem alakul. Horthy Miklóst 1920. március 1-jén kormányzóvá választották.

Ellentengernagyból kormányzó

Horthy Miklós 1868. június 18-án született Kenderesen, szülei kilenc gyermeke közül ötödikként. A család a nemességet 1635-ben kapta, apja, Horthy István a főrendiház tagjaként politizált. Elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a debreceni református kollégiumban tette le. Gimnáziumba Sopronban járt, 1882 őszétől a fiumei tengerészeti akadémia növendéke lett. A törekvő fiatal tiszt a tengerészeti ranglétrán egyre magasabbra jutva szolgált a Taurus, majd a Saida fedélzetén, 1909 és 1914 között pedig nagy példaképe, Ferenc József császár szárnysegédje volt.

Forrás: www.rev.hu

Horthy Miklós bevonulása Budapestre, 1919. november 16.

Az I. világháború kitörésekor sorhajókapitányi (ezredesi) fokozatban a Habsburg csatahajó parancsnokává nevezték ki, majd a flotta legmodernebb hajóját, a Novarát irányította. Nagy sikerek fűződtek nevéhez, s 1918-ban altengernaggyá, majd a királyi flotta parancsnokává nevezték ki.

A vereséget és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követő zűrzavaros időszakban a Tanácsköztársaság elleni fellépés szervezésében vállalt szerepet. Főhadiszállását előbb Szegeden, majd (már a Tanácsköztársaság bukása után) Siófokon rendezte be, ekkor már a nemzeti hadsereg fővezéreként. Önálló katonai igazgatást vezetett be a Dunántúlon, s bár a külön életet élő megtorló különítmények tevékenységét nem támogatta, nem is tett ellenük semmit, holott a fehérterror ellen az antant képviselői is felemelték hangjukat.

Horthy 1919. november 16-án, a megszálló román csapatok távozását követően vonult be fehér lovon Budapestre. A mögötte álló haderő támogatásának és nyomásgyakorló képességének köszönhetően 1920. március 1-jén a nemzetgyűlés kormányzóvá választotta, a hivatalos államforma azonban továbbra is a királyság maradt (kormányzói jogkörét többször bővítették).

Forrás: www.rev.hu

A Fővezér csapatszemléje a Vérmezőn, 1920

Az országot a konszolidáció útjára akarta terelni, ennek érdekében a hozzá közel álló Teleki Pált nevezte ki miniszterelnöknek, aki 1921-ben, IV. Károly első sikertelen visszatérési kísérletét követően mondott le. A második királypuccs után nyilvánvalóvá vált, hogy a kisantant és a nagyhatalmak nem tűrnék a Habsburg-restaurációt, így a nemzetgyűlés 1921. november 6-án - Magyarország történetében immár harmadszor - kimondta a Habsburgok trónfosztását; ezzel a lépéssel végleg megszilárdult Horthy pozíciója.

Az igazi konszolidáció 1921 után kezdődhetett, amikor a kormányzó Bethlen Istvánt nevezte ki a kormányfői tisztségbe. A következő évtized a gazdasági újjáépítés jegyében telt (népszövetségi kölcsön, a nemzeti bank felállítása, a pengő bevezetése), másfelől viszont sok tekintetben konzerválódtak a háború előtti állapotok (nyílt szavazás vidéken, a parasztság helyzete nyomorúságos maradt).

Sodródás a szélsőségek felé

A nagy gazdasági világválság hatására megroppant az ország, Bethlent 1931-ben Károlyi Gyula váltotta a miniszterelnöki székben, őt 1932-ben Gömbös Gyula követte. A harmincas években bekövetkezett az, amit a Horthy el akart kerülni: felerősödtek a szélsőségesek, a politikai rendszer pedig a parlamentarizmus keretei ellenére egyre inkább jobbra tolódott. Külpolitikai téren a harmincas évek kormányai a német és az olasz tengellyel való kapcsolatban bíztak, ettől remélték a trianoni határok revízióját (részben sikerrel, a bécsi döntések során jelentős területek kerültek vissza). Horthy, bár többször járt Németországban, Hitlert nem szívlelte, s a történészek szerint ez kölcsönös volt.

Forrás: www.rev.hu

Családi körben: Horthy István esküvője

A II. világháború alatt a kezdeti országgyarapító sikereket követően próbálta visszaszorítani a német befolyást, majd támogatta a Kállay-kormány hintapolitikáját. A világháborúban elvesztette István fiát, a kormányzó-helyettest, akinek repülőgépe a szovjet fronton zuhant le. 1944. március közepén Horthyt Klessheimbe hívták tárgyalni, így nem tudta megakadályozni az ország 1944. március 19-i német megszállását.

Az év során még sikerült lemondatnia a németbarát Sztójay Dömét, s helyére Lakatos Gézát nevezte ki kormányfővé, majd nyáron - késve és külső nyomásnak eleget téve - leállította a zsidók vidéken már megkezdődött deportálását. Támogatta a '44 októberi kiugrási kísérletet, de miután a Gestapo elrabolta Miklós fiát, október 16-án aláírta lemondását és átadta a hatalmat Szálasi Ferencnek.

Másnap családjával együtt fegyveres kísérettel a bajorországi Weilheimbe szállították, ahol az SS őrizetére bízták. A háború végén az amerikaiak fogolyként kezelték, s az is felmerült, hogy háborús bűnösként állítsák bíróság elé. Ez a lehetőség teljesen megdöbbentette az egykori kormányzót, akit Sztálin engedékenysége miatt végül csak tanúként hallgattak meg. Horthy levelet írt Truman amerikai elnöknek és Ernest Bevin brit külügyminiszternek, amelyben kérte, hogy helyezzék vissza pozíciójába és engedjék tárgyalóasztalhoz ülni a békekötéskor. A hetvenhét éves politikus ekkor azonban már egy letűnt korszak jelképe volt, akinek érvelése még mindig a huszonöt évvel azelőtti kort idézte.

Horthy családjával Portugáliában telepedett le. Menye visszaemlékezései szerint az 1956-os forradalom új reménnyel töltötte el, ám annak vérbe fojtása nagyon megviselte. Horthy Miklós pár hónappal később, 1957. február 9-én halt meg Estorilban. Végakarat szerint hamvait csak a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulása után hozták haza, 1993-ban Kenderesen temették újra.

Vitatott megítélés

Fél évszázaddal Horthy Miklós halála után nemcsak a magyar társadalom és a közélet, hanem a történész szakma is megosztott a kormányzó munkásságának és történelmi szerepének megítélésében - mondta el az MTI-nek Gergely Jenő, az ELTE tanszékvezető professzora. A Magyar Tudományos Akadémia történész doktora Horthy Miklós halálának ötvenedik évfordulója kapcsán nyilatkozott a távirati irodának.

A professzor szerint a magyar közélet egyik hibája, hogy a történelmi személyiségeket vagy csak pozitív, vagy csak negatív figuraként akarják látni az emberek, a kép azonban ennél sokkal összetettebb: Horthy Miklós esetében is voltak olyan mozzanatok amelyek elmarasztalhatóak, de olyan döntések is, amelyek nem voltak rosszak az adott korban. Gergely Jenő hangsúlyozta: nem feltétlenül Horthy Miklós személye, sokkal inkább a két világháború közötti korszak az ellentmondásos.

Huszonöt éves kormányzása alatt összeomlott a történelmi Magyarország, megszűnt a monarchia, új típusú gazdasági és társadalmi berendezkedés kezdődött, de a gazdasági mellett kulturális fejlődésen is keresztülment az ország. Mindez az akkori államfő nevéhez kötődik, még akkor is, ha ebben nem volt nagy szerepe, hiszen nem volt kiemelkedő tehetségű államférfi, sokkal inkább a miniszterelnökei hozták meg a döntéseket és befolyásolták a történelmet - tette hozzá a történész.

 
"Ha a mérleget nézzük, akkor azért tűnik úgy ma a lakosság többségének, hogy Horthy negatív szereplő, mert maga a rendszer volt negatív alapvetően. Olyanfajta igazságtalanságok voltak rá jellemzőek, amelyeket a lakosság döntő többsége nem tudott elviselni (...) De abban, hogy ez a rendszer így létrejött, Bethlen Istvánnak, vagy Gömbös Gyulának sokkal nagyobb szerepe volt. Tehát ezt nem Horthy szabta meg, hanem ezek a kiemelkedő személyek, politikusok" - mondta Gergely Jenő.

Horthy Miklós megítélése saját korában is folyamatosan változott: az 1920-as évek elején széles körű elégedetlenség volt az országban, a harmincas évek végére azonban egyfajta nimbusz vette körül az államfőt - szerepet játszott ebben az ország területi gyarapodása is - mutatott rá Gergely Jenő. Az tehát, hogy napjainkban ki, hogyan akarja láttatni és bemutatni Horthy Miklóst nagyban függ attól, hogy kormányzásának melyik korszakára helyezi a hangsúlyt - húzta alá a professzor.

Gergely Jenő rámutatott: a kormányzó megítélésében az elmúlt ötven évben folyamatosan közrejátszottak az aktuálpolitikai érdekek. Maguk a történészek is tartanak ettől a témától: bizonyos anyagokat még mindig nem tártak fel, sőt még nem született egy komoly, szakszerű összefoglaló sem Horthy Miklósról - tette hozzá az akadémikus.

Gergely Jenő szerint akkor tisztázódhat Horthy Miklós személyének és munkásságának megítélése, ha rendeződnek a politikai és társadalmi viszonyok Magyarországon; "amikor a múlt reális értékelése nem hordoz olyan konkrét, napi politikai üzeneteket, amelyek befolyásolhatják az emberek megítélését". A professzor szerint ötven év múlva a társadalom és a történészek is könnyebb helyzetben lesznek az első és a második világháború közötti korszak megítélésében.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

1041 Budapest, Dessewffy u. 25.

(Dobai Miklós, 2009.11.23 21:09)

Tisztelettel megjegyzem, hogy Horthy Miklós kormányzóvá válsztását megelőzően altengernagyi rangot viselt, mely magasabb az ellentengernagyi rangnál.

Üdvözlettel Dobai Miklós